6.rész: Ez még is mi volt?

Igen, tudom, hazug dögök vagyunk, hogy nem hoztunk részt, de most sem ígérhetek minden hétre, de amikor időm engedi, hozni fogok pár részt. Addig is, remélem ez a rész elnyeri a tetszéseteket:)

Anna xx

Sam Horan

Még a vér is megfagyott bennem, amikor megláttam az ajtóban álló személyt. Te Jó Ég! Mi lesz, ha Niall megtudja, hogy én Louis-szal voltam egy légtérben, meg beszélgettünk és...majdnem MEGCSÓKOLT!!
Harry először meglepődve nézett rám, de amint meglátta Louis-t is mögöttem, rögtön elvigyorodott. Jaj ne! Jaj ne, jaj ne, jaj ne!
- Bocs, nem akartam félbeszakítani semmit. Már megyek is. - már csukta volna be az ajtót, de én utánaszóltam.
- Várj! - éreztem Louis tekintetét magamon, de nem foglalkoztam vele. Harry meg érdeklődve nézett rám. - Lehetne, hogy ezt nem mondjátok el senkinek? - intéztem mindkettőjük felé a kérdést.
- Ugyan kislány! - nevetett Harry. - Szerintem semmi gond azzal, hogy egy kis kalandra vágysz. De vajon a nagy Horan mit szólna hozzá? - tűnődött el, mintha csak azon tűnődne, hogy ez jó vagy rossz dolog-e. És ez határozottan rossz dolog!
- Ne, kérlek! - éreztem, hogy az arcomon végigfolynak a könnyeim. - Ezt soha, senki nem tudhatja meg! És...nem is történt semmi! - próbáltam menteni a menthetőt.
- Nyugi, senki nem fogja megtudni. - szólalt meg mögöttem Louis. Megfordultam és eresztettem felé egy hálás mosolyt.
- Köszönöm. - suttogtam. - Most mennem kell. - mondtam, majd amilyen gyorsan csak tudtam, elrohantam Harry mellett és hazafelé vettem az irányt.

Louis Tomlinson

- Te, ez még is mi volt? - kérdezte Hazz egy idő után.
- Mégis mi? - kérdeztem, holott pontosan tudtam, hogy mire gondol.
- Tudod te. - jött oda hozzám. - Lekaptad volna, ha nem nyitok rátok? - nem válaszoltam rögtön,mert magam sem tudtam volna megmondani.Sam remek lány,de nem lenne jó ötlet vele kezdeni Niall miatt.
-Nem,csak szívattam.-mondtam,pedig ez nem igaz,de tartanom kellett azt a látszatot,hogy utálom a Horan klánt.Ez sem volt igaz,mert semmi bajom velük,de ha bandába akartam maradni,akkor azt kellett mondanom.Őszintén sosem értettem,hogy Zaynnek mi baja Niallel.Szerintem senki nem tudja.
Harry elindult Zaynhez,én meh haza,mert gondolkodom kellett. Még pedig Sam-en.
Emlékszem arra, amikor először megláttam. Nagyon nem volt olyan különleges, de amíg együtt volt a banda, egyre jobban megismertem és megkedveltem. Kedves, okos és vicces lány. Persze mivel egy (volt) haverom húga volt nem tekinthettem rá úgy, De aztán a banda kettészakadt. Majd ő elkezdett azzal a faszfejjel járni, mi meg ellenségek lettünk.
Basszus, elegem van ezekből a hülye gondolatokból! Inkább elmegyek Zaynhez, iszunk egyet és addig is nem gondolok Sam-re.
Az út rövid volt. Bementem az ajtón és a nappaliban megtaláltam a többiek. Ott volt Harry, Zayn és Zayn csaja, Elly. Elly jó fej csaj, de nem tekintek rá máshogy, hisz egy haverom csaja.
- Sziasztok. - köszöntem, majd a konyhába mentem és a hűtőből kivett sörrel tértem vissza hozzájuk. Lehuppantam a fotelbe és iszogatni kezdtem.
- Mi van? - kérdeztem egy idő után, amikor már nagyon zavart, hogy engem bámulnak.
- Nem akarsz nekünk elmondani valamit? - kérdezte Zayn, én meg szúrós szemmel néztem Harry-re, aki a telefonját bámulta folyamatosan. Tudom, hogy elmondta.
- Nem hiszem. - rántottam meg a vállam.
- Ma lesmároltad Sam Horant.-jelenti ki egyszerűen és hátradől a kanapén.Szemeim rögtön Harryre tapadnak.Megígértem Samnek hogy senki nem tudja meg,a francba.
-Nem csókoltam meg.-tetetem,hogy mennyire nyugodt vagyok,pedig beül nagyon ideges vagyok.Ennek komoly következményei lehetnek,ha Zayn megharagszik.
- Az is csak részlet kérdése. - intett le egyszerűen. - Ezt simán felhasználhatnánk... - tűnődött el. Kezeim azonnal ökölbe szorulnak és a legszívesebben behúztam volna neki. Ha már megígértem neki, akkor nem is akarom megszegni.
- Ezt azonnal felejtsd el. - sziszegtem. Zayn felállt a kanapéról és megállt előttem.
- Neked bejön a kisebbik Horan? - kérdezte.
- Dehogyis! - ráztam a fejem rögtön. Még ha régen tetszett is, ma már teljesen hidegen hagy.
- Akkor meg minek érdekel, ha ki is tudódik ez a kis akciótok?
- Mert megígérte neki, hogy ezt senki nem tudja meg. - köpött Harry. Basszus, ha kettesben maradunk simán ki fogom nyírni! Ennyire nem tudja tartani a száját?!
- Csakugyan Tomlinson? - kérdezte Z. Nem válaszoltam, így gondolom tudta is a választ. - Hát akkor békén hagyjuk. - mondta.
- Igen? - kérdeztem és gyanakodva fürkésztem az előttem álló srácot.
- Persze, hisz nem is őt akarjuk kikészíteni. - rántotta meg a vállát és visszaült a kanapéra, a csaja mellé.
- Akkor jó. - fújtam ki megkönnyebbülten a levegőt, majd vissza is ültem a kanapéra. Bár mivel ismerem őket, tudom, hogy nem ezt nem fogja annyiban hagyni, nekem meg rajtuk kell tartanom a szemem!

5.rész: Gondolatok

Sziasztok! Meghoztuk az új részt és bocsánat a sok késésért!
Annyit mondanánk, hogy majd nyáron fogjuk hozni a részeket, de azt is gyakrabban (próbáljuk:D).
Jó olvasást, Anna és Lala xx.

Niall Horan

Sam a karjaim közt aludt el,míg én azon gondoltam hogy,mi történhetett.Nagyon kibukott,de nem mondta el miért.Aggódom érte,ő húgom,meg szeretném védeni mindentől,azt szeretném,ha boldog életet élne.Úgy tűnik ez eddig sikerült,mert a suliban is népszerű,jó tanuló,remek barátai vannak,és Chrisszel is megvannak.

De akkor mégis miért jött haza zokogva?Megesz az ideg,de nincs szívem felkelteni.

Lehet,hogy...Zayn!Biztos ő bántotta,vagy valamelyik idióta társa!Komolyan megfejelem ezt a barmot,annyira utálom.Gondolataimban,fekete haja,barnán csillogó szemei,erős testalkata egyre többször van jelen,nem tudom miért érzem ezt,de elakarom üldözni ezekez a gondolatokat.Minél távolabb akarom tartani magamtól és a családomtól Zayn Malikot és a hülye bandáját!

Halkan távozok a szobámból,majd felkapom a cipőmet,és már el is hagyom a házat.Tiszta levegőre volt szűkségem,ezért sétáltam,magam sem tudom merre. A lábaim maguktól mentek, míg el nem értek egy helyhez. Igazából magam sem tudom, hol vagyok, de most nem érdekel. Egy magas kilátóhoz  érkeztem, ahonnan belehetett látni az egész várost. Volt ott egy pad, amire le is ültem és csak néztem ki a fejemből.

Magam elé képzeltem karakteres vonásait,hóló fekete haját,és hatalmas bicepszét. Nem értem magamat, miért jár folyton rajta az eszem? Hiszen én gyűlölöm őt, amióta...nos azóta.
Azóta,amióta Holly Greenwald megjelent kilencedikben a sulinkban.Selymes szőke haja,és izzó zöld szeme volt,ő a másik osztályba járt,viszont ott kitűnő tanuló volt,mondhatjuk stréber,de engem ez csöppet sem érdekelt.Akkoriban oda voltam érte,és fittyet hánytam arra,hogy hol helyezkedik el a népszerűségi ranglétrán.
Vágyakoztam utána,álmodoztam róla,és habár ő nem tudta,mindig megvédtem amikor valami csúnya dolgot terveztek ellene,mindig sikerült úgy alakítanom,hogy a barátaimnak ne legyen eredményes szívatós akcióik.
Én tudtam,mikor,hol,mit tennének majd vele,mivel én is a banda tagja voltam,Liam,Louis,Harry,..és Zayn mellett.Igen,mi valaha legjobb barátok voltunk.Egyszer ebédszünetben Hollyt megtámadták az egész iskola előtt,kicikizték,leöntötték a ruháját kajával,miközben mindenki csak röhögött.Nem értettem miért nem tudtam róla,hisz akkor biztos úgy alakítom,hogy a lány máshol ebédeljen.Később kiderült,hogy Zayn gyanakodni kezdett,még végül rájött,hogy miattam nem sikerül soha a merényleteik,ezért engem kihagyott,persze a többieknek azt mondta tudok róla,és majd én is segítek.Miután Liam és Harry megtudta,hogy hazudott nekik,mellém álltak,de Louis inkább hit Zaynnek.Így ketté szakadtunk,de előtte még elmondtam,amit nem tudtak,hogy nekem bejön Holly,másnap a lány felpofozott,és sírva közölte,hogy gyűlöl,és emögött is Zayn állt,mert azt mondta Hollynak,hogy én terveltem ki az egész ebédszünetes szivatást,egy hét múlva Holly iskolát váltott,és azóta se láttam.
Ez lenne a mi történetünk,ez miatt nem tudunk megmaradni egymás mellett.Nekem tényleg tetszett az lány,de Zayn elüldözte,nagyon fájt ez a tette,mert a barátomnak gondoltam.
Most mondhatnátok,hogy ez már négy éve volt,tovább kéne lépnem.Ami igaz,és én már rég szemet hunytam a dolog fölött,de akkora már annyira beleástuk magunkat ebbe a bandaháborúsosdiba, hogy nem volt megállj.Pedig,néha azt kívánom,bár vége lenne ennek az egész szarságnak,de Chris nagyon erőlteti,olykor furcsa is,mert ez nem az ő harca.
Amúgy Chrisre térve,elég furcsán viselkedik a húgommal,de eddig nem láttam semmiféle nagyobb próblémát. Őszintén nekem nem szimpatikus a csávó,de jól nevelt,udvarias családja van,és Sam szereti őt.Nekem ennyi elég,de ha egyszer is meg meri bántani,akkor kiverem a fogát.
Sam a mindenem,ő a legfontosabb számomra,hisz csak ketten vagyunk egymásnak.Igaz ott vannak a szüleink,de rájuk szinte soha nem számithatunk,talán ezért védem annyira a testvéremet,mert tudom,hogy csak én vagyok neki,és nekem csak ő van.Utána Liam és Oliv van a szívemben,de ezzel be is zárul a kör. Nehezen engedek közel magamhoz embereket,kevés személy fontos nekem,de ők a legjobban.Kivéve persze azt a hülyeséget,amit nem értem miért nem tudok kiverni a fejemből,de mintha törödnék Zaynnel,aggódom mikor nincs suliba,sajnálom,mikor egy szívatásunk után hoppon marad,bámulom az ajkát,izmos karját mikor nem figyel oda.Fogalmam sincs miért teszem,de nem tudom elfordítani róla a tekintetem,és ez nagyon aggaszt.Bármint tudom,hogy nem vagyok meleg,mert ha ugyanezt elnéztem más pasiknál elfogott a hányinger. Zaynhez valami különleges vonz,de nem tudom mi az.
A legjobb amit tehetek,hogy elásom magamban ezt az érzést a legmélyebbre,és soha nem gondolok rá többet.

Sam Horan

Mikor felkelek,érzem,hogy Niall védelmezően átölel.Annyira szeretem!Nála jobb embert nem ismerek.

Mindig a családját védi,kedves,okos,a földön jár.Szerencsés vagyok,hogy ő a bátyám.

-Jó  reggelt,Törpe!-puszil bele a hajamba és közben vigyorog.-Mi történt tegnap?
Érzem a a torkomba ugrik a szívem,nem akarok erről beszélni.Egyrészt nem tudhatja meg Chris tetteit,másrészt dühös lenne,mert elmentem Louishoz.Nem jó ötlet neki elmondani a félelmeimet,nem akarom megijeszteni.
-Kicsi kiakadtam,ennyi.-vonok vállat és már elmennék,de ő visszaránt,mélyen a szemebe néz.
-Minden rendben,ugye,Sam?-kérdezi lágyan,mire a torkom összeszorul,annyira kedves,gondoskodó,nem támadhatom le a gondjaimmal.
-Persze.-erőltettek mosolyt az arcomra.-Bocsi a tegnapiért.
-Sam!Hozzám mindig jöhetsz,bármit elmondhatsz,tudod.Én mindig itt leszek,mikor szükséged van rám.-istenem,mennyire szeretem.A legeslegjobb testvér a világon,a csillagokat is lehozná nekem.
-Szeretlek.-ölelem meg,mire körém fonja karjait.De szeretném,ha Chris is így tudna viselkedni.Sosem fogom megérteni,miért bánt.
-Én is.Menjünk,mert elkésünk!
A szobámba vonulok,készülődés közben pedig a történteken gondolkodom.Louis megvédett,utána viszont könyörtelenül a szemembe vágta az igazságot.Nem haragszom rá,minden szó amit kiejtett a száján őszinte volt.Nem tudom,Chris jön-e ma suliba,de ha igen,nekünk végünk.Megmondta,hogy Louist is és engem is kicsinál.Ráadásul Liam talált ránk,így gyanút fogott.Fogalmam sincs milyen magyarázatot adok majd neki,mert láthatóan a 'leesett a lépcsőről' sztorit nem vette be,és tuti kérdezősködni fog.
Annyi minden van a fejemben,de a gondokat elnyomja egy érzés.Louis megvédett!Összezavarodtam,mert amint meglátom a gyomrom összezsugorodik,a lábaim remegnek,miközben érzem,hogy a közelébe biztonságban vagyok,mellette önmagam lehetek,nem kell eltakarnom a foltjaimat,nem kell eljátszanom a népszerű lányt,de ami a legfontosabb,nem félek.Nem félek attól,hogy Chris megint megver.Sem attól,hogy Niall megtudja,vagy a családom,és az iskola.Nem kell félnem a jövőtől.Pedig ez csak illuzió.A valóságban igenis félnem kell ezektől a dolgoktól.De amikor Louisszal vagyok,boldognak érzem magam,teljesnek.Vele a gondok elhalványulnak.És én imádom ezt az érzést.
-Sam,most hívott Chris,hogy nem tud értünk jönni,mert tegnap leesett a lépcsőn,és otthon marad.Azt mondta,vele voltál,ez miatt borultál ki?-Niall kérdően,megértően néz rám.Ó,ha tudná...
-Igen,elég ijesztő volt.Szerencsére Liam jött és haza dobott minket.-fejezem be a sztorit,ő pedig bólintással jelzi,hogy ismeri,nyílván Chris elmesélte neki.Örültem,hogy emlékszik mit mondtam Liamnek,mert elég gáz lett volna,ha mást próbál beadni Niallnek.-Induljunk!

Az ebédszünetben lementünk a kis csapatunkkal az udvara.Liam mellém ült,gondolom,most jön a faggatás.
-Mi volt ez a tegnapi?-kérdezi,olyan halkan,hogy csak ketten halljuk.
-Mondtam már,Chris leesett a lépcsőről.-húzom a szám,megjátszva,mennyire elszomorít barátom 'balesete'.
-Aha,persze.Ugye,tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz?-néz mélyen a szemembe.Dezsávű,Niall is pontosan ezt csinálta reggel,komolyan mondom Liam a második bátyám.
-Persze.-megint egy erőltetett mosoly.Legszívesebben elbújnék egy sarokban,és sírnék.
Nem tudom, hogy mit csináljak. Én ezt már nem bírom, nem akarok tovább Chris mellett lenni. De ha meg szakítok vele, akkor a csapatnak annyi lehet, és Niall csalódni fog bennem. De ha elmondom neki, hogy Chris mit csinál velem, akkor meg meg is ölné. Na jó, azt azért nem, de megverheti, de mi van, ha Chris bántaná Niallt.Azt nem bírnám ki.Gondolatmenetemet Louis szakította meg,mert meg fogta a könyököm és behúzott egy terembe a folyosóról.
-Sajnálom,amiket tegnap mondtam.-hadarja egy szuszra és nagyon zavarban van.
-Semmi gond,igazad volt.-vonok vállat,és lépnék ki,de elkapja a csuklómat.Mikor visszafordulok,látom a hitetlenkedést a szemében.
- Tessék?Sam..nekem nem volt igazam.Remek életet élsz.-mondja magabiztosan,de én tudom,hogy megint csak a felszínt látja.
-Ja,persze,remek élet,mikor a barátot péppé ver.-fintorgok gúnyosan.
-Akkor szakíts vele-vonja meg egyszerűen a vállát.
-Mintha az olyan könnyű volna.-sóhajtok fel szomorúan.Nem tudom mit tehetnék.Már nem szeretem Christ, és ezzel rengeteg szépítettem a dolgon.Szerintem nem férfi az aki,megüt egy nőt.Megalázottnak,tehetetlennek érzem magam.Túl sok nekem ez,hisz még csak 17 vagyok.Gondtalan életet szeretnék,ahol önmagam lehetek és van egy olyan párom,aki tiszta szívéből szeret.
-Miért?Oda mész,szakítasz,haza mész.Ennyi.
-Aha,és szerinted majd Chris,csak úgy hagyja ezt az egészet?!-vonom fel a szemöldököm.
-Egyáltalán miért van veled?Mármint gyönyörű vagy,okos,de akkor nem értem miért ver?Ha szeretne,nem verne.-gondolkozik hangosan,én pedig meg akadok a szavain.Gyönyörű,okos.Ezt tényleg Louis mondta?
Látszólag észrevette magát,mert elpirul,de ez sem tántorítja el céljától.-Szakíts vele,nem érdemel meg téged, sőt senki szeretetét nem érdemli az ilyen ember.Boldog lehetnél,tovább léphetnél rajta.-sorolja mindazokat amiket én már tudok.
-Azért van velem,mert Niall itt a legmenőbb.És a legnépszerűbb húgával járni elég menő dolog.-fintorgok, mert szerintem ez hülyeség.Undorodom ettől az egész sznob dologtól,de sajnos a gimiben csak így élheted túl.Ha egyszer megcímkéznek,nagyon nehezen törsz ki onnan.
-Ez baromság.-jelenti ki Louis.Szóval ő is így gondolja.Jó tudni,ezért tisztelem egy kicsit.
-Igen,az.
Egy ideig csendben állunk. Én a gondolataimmal vagyok elfoglalva, míg Louis a kezét tördeli. Amikor lenézek a kezére, hogy megkérjem, hagyja abba, ekkor veszem észre, hogy a keze fel van horzsolódva.
- Te mi a fenét csináltál? - fogom meg a kezét, hogy jobban megvizsgáljam, de csak kirántja a kezemből és zsebre teszi. - Ez azért van, mert megverted Chris-t?-kérdeztem kiakadva.
-És ha igen, miért érdekel?-vetette oda bunkón. Mi történt vele? Eddig olyan kedves volt, most meg, mint egy seggfej.-Különben is, megérdemelte.
-De nem akarom,hogy bajod essen.-bököm ki,és fogalmam sincs miért.Miért mondtam ezt?Miért érdekel Louis épsége?
-Engem nem kell féltened.-lágyul el a hangja.-Inkább a barátodat,mert ha megint kezet emel rád,kicsinálom.-morogja.
-Ez annyira elcseszett.-érzem hogy,könnyek gyűlnek a szemembe, de nem engedem őket szabadjára. Még csak az kéne, hogy gyengének lásson.
De miért is érdekel, ha gyengének lát? Nekem nemhogy gondolnom sem szabad rá, de még csak szóba sem állhatok vele! Nem tudom mi történt köztük, de nekem már nagyon elegem van ebből az egész 'harcból'!
Egyszer csak azt vettem észre, hogy Louis felemeli a kezét és letörli a könnyeimet. Basszus, nem is vettem észre, hogy sírok. Lassan felnéztem azokba a hihetetlenül kék szemeibe, amik szinte csillogtak. Lassan végigsimított az arcomon, amitől akaratlanul lecsuktam a szemeim. Még soha senki nem volt velem ilyen gyengéd, Niall-en kívül. De az más, mert ő a testvérem. De ez...jólesően végigfutott a hátamon a hideg.
Felém kezdett hajolni és, meglepő módon, én is közelíteni kezdtem felé. Már csak pár centi választotta el az ajkainkat, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, mi meg meglepődve néztünk az ott álló személyre.

4.rész - Beszélgetés

Sziasztok!

Tudjuk,hogy rövid lett,de igyekszünk!

Reméljük tetszeni fog!

Jó olvasást!

Ölel: Anna és Lala xo.

Sam Horan

És itt állok most a Tomlinson-ház előtt. Őszintén? Nem ilyen házra gondoltam. Megnézem még egyszer a kiírást, de még mindig az volt rá írva, hogy Tomlinson. A ház hatalmas volt. Sőt, inkább egy kisebb kastély is lehetne. Szép, gondosan rendezett előkert, nagy, tágas ablakok. Nem néztem volna ki, a rossz fiú Tomlinsonból, hogy ilyen házuk van.

Igazából csak toporogtam a ház előtt,mint valami hülye.Most mégis mit mondjak neki?"Szétvert és pasim,de légyszi ne mond el senkinek!".Na nem,ez így nem megy.Beszélnem kell vele,de félek.Egyszerűen nem tudom hogy most mi jár a fejében.Lehet nem is akarom?Lehet haza kéne mennem?Lehet hiába töröm magam,és nem mondja el senkinek?Ajj,túl sok a lehet.Nem mehetek el,amíg nem tisztázom vele a dolgokat.

Gondolatmenetem végén nagy levegőt vettem,és becsöngettem.Ajkaimat idegesen harapdálom,már azon vagyok hogy,elmegyek,de az ajtó hirtelen kinyílik és szembe találom magam Louisszal.A lélegzetem egy pillanatra elakadt,mikor tudatosul bennem,hogy egy melegítő alsón kívül nincs rajta más.Mellkasán sokat időzök önkéntelenül is,kockáit bámulom.Gyorsan észbe kapok és tekintettem felvezettem az arcára.Kérdőn felhúzta szemöldökeit miközben végig mért.

-Szia.-köszönök halkan.

-Te mit csinálsz itt?-nem is köszön, kedves. Bár miért is lepődök meg rajta?

-Beszélnünk kell!-mondtam bátrabban.

-Hallgatlak.-keresztbe font kezekkel neki dőlt az ajtókeretnek és érdeklődve nézett rám.

-Nem lehetne bent?-még magam is meglepődtem, hogy milyen bátran mondtam ki. Louis megrántotta a vállát és intett, hogy menjek be. Levettem a cipőm és követtem. Nappaliba mentünk, ami még nagyobb is volt a miénknél, pedig az sem olyan kicsi. Egy plazma TV is volt, és egy hatalmas kanapé. Louis leült én pedig elé álltam.

-Nem ülsz le?

-Nem, jó nekem így is.-rántottamén is vállat.

-Hű valaki nagyon kemény.-kuncogott,majd felállt velem szemben.-Miről szeretnél beszélni?-érdeklődve figyelt,az én bátorságom pedig elszállt.Gyerünk,meg kell mondanom neki!

-Miért segítettél?-böktem ki...hé nem is ezt akartam!Csak annyit,hogy ne mondja el senkinek!A fenébe!

-Hagynom kellett volna hogy,még a szart is kiverje belőled?!-álkapcsa megfeszült,hangja ingerültebb lett,de nem kiabált.

-Nem,de neked ehhez semmi közöd.Mármint köszönöm a segítséget,de itt vége is!Nem mondhatod el senkinek amit láttál!-magyaráztam erősen,magam sem tudom mit akartam éppen,mert az egyik felem mérges volt Louira,amiért bele zavart,a másik pedig végtelenül hálás volt.

-Miért ne mondhatnám el?Vagy te élvezed,hogy megver?!Komolyan,Sam,nem értelek!-mostmár kiabált,láthatóan nagyon dühös volt.

-Egyáltalán nem élvezem,de ez van!-tártam szét a kezeimet,és közben nagyon erősen harcoltam a kitörni vágyó könnyeimmel.

-Ez van?!Neked ezt nem kell elfogadni,dobd ki a picsába azt a szemetet,és legyél végre boldog!-kiabált.Mi van?Louist mióta érdekli,hogy boldog vagyok-e?És ennyire látszik,hogy nem vagy az? Talán más is észrevette?

-Louis,nekem nincs választásom!-nem tudtam megállni,könnyeim lassan csorogtak végig az arcomon.Nem akarok előtte sírni!Most biztosan egy hisztis libának tart.

-Mindenkinek van választása.-most már csak suttogott.Te jó ég,észre se vettem,hogy milyen közel van. Kezével  letörölte a könnyeimet,majd lágy puszit nyomott az arcomra.Mióta ilyen gyengéd?Érintése alatt megremegtem,jóleső bizsergés éreztem a gyomromban és szempilláim megrebbentek.Miért reagálok így az érintéseire? Nem, nem érezhetek sehogy iránta! Különben is, Niall kinyírna, ha megtudná, hogy itt vagyok Louisnál.
-De nekem nincs, és ha megkérlek, lehetne, hogy ne mond el ezt senkinek!-mondom lágyan szemeibe nézve. A mondatomra újra idegesen csillog a szeme,kezeit leveszi az arcomról,hátrébb tőlem,mire rögötn hiányérzetem lesz.
-Miért?Miért nem mondhatom el?-kérdezi reménykedve hátha megenyhülök,de nem teszem.
-Mert azzal tönkretennéd az életem.-nézek a szemébe mélyen,mire valami átsuhan a tekintetén.
-Már most is szar életed van.Hiába játszod a boldog kislányt,miközben a tökélestes barátod szétveri a fejed.-közli fagyosan.Döbbenten,csalódottan meredek rá,aztán rájövök,hogy mennyire igaza van.Az életem maga a csődtömeg,játszom a boldogat,közben Chris pokollá teszi az egész létezésem,és ami a legszomorúbb,hogy a családom,és a barátaim-akik elvileg a legjobban ismernek-ebből nem vesznek észre semmit.Könnyeim patakként csorognak,és sírva hagyom faképnél Louist,még valamit kiabál,de én csak futok,azt sem tudom hova.Nem látok semmit a könnyfátyoltól,kétségbeesetten próbálok valamit keresni,ami boldoggá tesz ezen a kicseszett világon.Lábaim önálló életre kelnek,és már csak azt veszem észre,hogy Niall szobája közepén állok,ő az ágyán ül és értetlenkedve,aggódva vizslat engem.Sírva borulok a nyakába,és olyan erősen szorítom,amennyire csak tudom.Ő az.Ő az,aki miatt még élek.Nagyon szeretem Őt,mindig mellettem állt,és támogatott,szeretett,törődött velem,ő legeslegjobb báty a világon.Kérdezgeti mi bajom,de nem válaszolok.Aznap este a testvérem karjaiban alszok el,miközben Louisra gondolok.

3.rész: Megválaszolatlan kérdések

Sam Horan

A levegő is megfagyott bennem,mikor meghallottam Louis hangját.Mit keres itt?Látta mit csinált velem Chris?Ha látta akkor,nekem végem,Chris biztosan kicsinál. Egyetalán miért állt meg ha látta is?Miért érdekli,hogy lesz egy két kék foltom?Vagy miért áll ki értem?

-Na,húzzál el Tomlinson,amíg szépen mondom.-Chris csak félszemmel néz rá,miközben engem még mindig szorít.Nagyon idegesnek tűnik,ajaj.

-Engedd el!-mintha Louis meg se halotta volna,tovább ingerli Christ,csakhogy ő erre még jobban fog,ami már nagyon fáj.Félek,és össze vagyok zavarodva.Ha Louis nem szólt volna vele megúsztam volna egy-két pofonnal,de most biztos hatalmas verést kapok,a másik,hogy miért véd engem?Egyszerűen nem értem,hisz az ellensége húga vagyok,még örülni is kellene,hogy bajom esik.Annyira kesze-kuszák a gondolataim,hogy akaratom ellenére is kibuggyan az első könnycseppem és több száz követi.Nem akarom,hogy Chris bántson, vagy,hogy Louis meg ő összeverekedjenek,vagy Niall megtudja ezt az egészet,ráadásul azt sem tudom mi a fenét művel Louis.Csak reménykedni tudok,hogy nem mondja el senkinek,mert ha a bátyám,a szüleim és barátaim megtudja,akkor vége van,Lerombolom vele az illúziót miszerint boldog vagyok Chrissel,nem akarom,hogy miattam aggódjanak.

Hirtelen Louis lerántja rólam Christ,majd ráugrik és elkezdi püfölni.Felsikítok,nem tudod mit tenni.Louis minden erejét használva üti újra meg újra Chris aki próbálja lelökni őt. Egyszer csak azt veszem észre,hogy Louis kezei véresek.Te jó ég!Halálra veri Chirst!

-Louis!Louis!Állj meg,hallod!Megölöd!-kiáltom,majd próbálom a kezeit visszahúzni.Mintha kicsit észhez térne,mert feláll és zavarodottan néz rám.Én leguggolok Chrishez,és az arcát vizsgálom,mindenhol tiszta seb,a szája és a szemöldöke felszakadt és szemei alatt hatalmas monoklik,ő pedig csak folyamatosan nyöszörög és összegörnyed.

-Te még véded azt a férget?!-veti oda nekem hitetlenkedve Louis.

-Nem,nem védem,de ha tovább vered,elveszti az eszméletét.-halkan válaszolok,miközben tovább vizsgálom a sérüléseket.

-És?-horkan fel,mire rá nézek,ideges,talán kicsit dühös.-Menjünk innen.-jelenti ki,mire leesik az állam.Én és ő?Hova?És mi lesz Chrissszel?Vagy miért akar velem bárhova is menni?

-Tessék?-húzom össze a szemöldököm,és rá meredek,ezt nem gondolhatta komolyan.

-Öhmm...hazaviszlek.-túr a hajába.

-Chris?

-Kit érdekel?Rohadjon meg itt!-csattan fel.Igaz,utálom Christ,de nem hagyhatom itt.

-Segítség kell neki!Vigyél minket hozzánk,kérlek!-nézek rá.

-Biztos,hogy nem száll be a kocsimba,és nem fuvarozom sehova!Különben is miért érdekel téged,mi lesz vele?-mostmár kiabál.Remélem ő nem fog bántani,bár nem nézném ki belőle,de bizalmatlan vagyok és félek az érintkezésektől,mióta Chris bántalmaz. Szerintem meglátta rajtam a félelmet, mert amikor újra megszólalt sokkal halkabban és lágyabban beszélt.
- Miért vagy még vele? Hiszen ha ver, akkor gondolom, hogy nem normális. Még így is szereted őt? - zavarodott arckifejezéssel nézett rám, de én a földet bámultam. Még gondolkozni sem volt időm, ismerős hangot hallottam meg.
- SAAAAM, ITT VAGY? - Liam volt az. Megfordultam és megpillantottam, ahogy pont ide tart. Visszafordultam Louishoz, de addigra eltűnt. Szinte köddé vált.
- Sam, nem hallottál és...úristen mi történt vele? - nézett Chrisre, aki továbbra is a földön feküdt összegömbölyödve.
- Ömmm...- gyerünk Sam, gondolkozz! - Leesett a lelátóról. Rosszul lépett, elvesztette az egyensúlyát. - fuh, remélem elhiszi, de nem tudhatja meg, hogy Louis csinálta ezt vele.
- Nem hiszem, hogy egy eséstől ilyen sebeket szerezhet, de most haza kell vinni és ellátni a sebeit. Gyere, segíts felemelni. - nagy nehezen felemeltük Christ és elvittük Liam kocsijáig. Hátra befektettük és én is oda ültem mellé, nehogy leesen út közben.
- M-meg-megverem - motyogta Chris egész halkon. - Ezt nem ússza meg, ahogy te sem. - komolyan, még én járom meg jobban, amit el sem követtem. Miért kellett Louisnak beleavatkoznia ebbe. Pár pofont még elviseltem volna, de ezt.
- Liam, vigyük haza. A saját házába. - Bólintott, és szinte azonnal meg is érkeztünk. A szülei még nem voltak otthon. Legalább nem kell  magyarázkodnom. Felvittük a szobájába és lefektettük az ágyára. Liam hozott fertőtlenítőt és köd szert. Chris néha-néha felszisszent, de ezenkívül tűrte, hogy segítsünk rajta. Amint készen is lettünk szerintem azonnal el is aludt. Becsuktuk az ajtóját és ki is mentünk a házból. Beszálltunk a kocsiba, de én az úton végig csöndben voltam. Most hogy Christ elláttuk, a gondolataim Louis szavain forogtak.
- Hé, jól vagy? - Liam hangja hozott vissza a valóságba.
- Persze - próbáltam meggyőző lenni, de lehet, hogy nem sikerült.
- Biztos? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
- Igen. - megálltunk a házunk előtt én meg azonnal ki is szálltam. Nem akartam tovább beszélni, egyedül akartam lenni. - Szia Liam, köszi a segítséget és hogy elhoztál. - Meg sem vártam a válaszát, beszaladtam a házba, majd a szobámba.
Vajon miért érdekli,hogy mi van velem?Miért mentett meg?A megválaszolatlan kérdések csak úgy záporoztak az elmémben,mikor Louisra gondoltam.Őszintén,nagyon meglepett mert, kiállt értem és nem hagyta,hogy bántsanak.Volt valami a szvaiban,ami megfogott.Szeretem-e Christ?Régen mikor megismerkedtünk,annyira kedves volt,nagyon jól bánt velem,a tenyéren hordozott.Aztán egyre jobban távolodni kezdtem tőle,mert,bár nagyon jó barát volt,én nem tudtam viszonozni az érzéseit.Nem gyúlt láng bennem az érintéseitől,nem virultam amikor vele voltam,nem örültem mikor megláttam reggel,nem remegett bele a testem ölelésébe,nem csókoltam szenvedélyesen,nem vágytam a közelségére,egyszerűen csak el voltam vele.Semmi különlegeset nem éreztem iránta.Amikor szakítani akartam vele,akkor mintha megörült volna megfenyegetett és megütött,miszerint soha nem szabadulhatok tőle,mert akkor már nem lenne menő a suliban.Szóval csak ezért jár velem,hogy fent maradjon a népszerűségi létra magas fokán.Hisz ki ne lenne menő,ha a legnépszerűbb diák húgával jár?
Úgy hogy,a válasz:nem szeretem őt,sosem szerettem,mára pedig már elérte hogy,utáljam.Tönkre teszi az életemet,egy-egy veressél nem csak testi hegeket okoz,hanem lelkit is.Soha nem tettem ellene semmit,mégis bánt.Ráadásul én még a barátja akartam lenni,miután szakítottunk.Undorodom tőle,ő olyan ember,aki hatalomra éhes,és nem állítja meg semmi célja elérésében.Még az sem,hogy ha egy nőt kell bántalmania. Szerencsétlenségemre pont én vagyok az nő,és nem tudok ellene semmit tenni.Ez a gondolat kikészit.
Ugyanakkor tudom,hogy sosem tudhatja meg senki mi történik a színfalak mögött,ezért muszáj beszélnem Louisszal.Nem árulhatja el,hogy mi látott,soha senkinek.
Erőt veszek magamon,majd letusolok és átöltözöm,majd elindulok a Tomlinson lakásra.

2.rész:Megtorlás

Sam Horan

Az órák elteltek,bioszon dogát írtunk,törin feleltem,természetesen ötösre.Nem vagyok stéber,de ezt várják el tőlem,mindenhol a legjobbat kell nyújtanom mindenben meg kell felelnem a szüleimnek,Niallnek,Chrisnek,a barátaimnak,a sulinak.Sokan mondják,hogy tökéletes életem van,népszerű testvér,'szerető' pasi,remek szülők,jófej barátok...hát,én nem így érzem.Folyamatos megfelelési vágy,bízonyítanom kell,hogy okos,szép,népszerű és még ki tudja mi vagyok,utálom ezt a felszínességet.Aztán ott van Chris,aki megkeseríti az életem,nagyon fáj amit velem csinál,és nem csak fizikailag,soha nem mondhatom el senkinek,még Olinak sem vagy Liamnek,Niallnek pedig végképp nem.Persze,ami igaz,hogy remek barátaim vannak,és a bátyám is segít,de néha észre se veszi,hogy mennyire utálom ezt az egész felhajtást körülöttünk.A szüleim meg csak a munkával vannak elfoglalva,velünk kapcsolatban csak az érdekli őket,hogy kitűnők legyünk és népszerűk. Anya szerint nem elég egy jó főiskolához a jeles bizi,hanem jófejnek is kell lenni.Nem tudom honnan szedte ezt,de nem vitatkozom,mert ők mindent megtesznek,hogy jól éljünk,és segíteni akarnak,bár néha elfelejtik,hogy még gyerekek vagyunk és anyura meg apura van szükségünk.

Ebédszünetben Oli valamit magyarázott,de nem nagyon figyeltem rá.

-Na,benne vagy?-fordult végül szembe velem,de én azt sem tudtam mit kérdezett.Nyílván észrevehette,mert rosszallóan megcsóválta a fejét.
-Bocs,csak elgondolkoztam.
-Vettem észre.Csak azt kérdeztem,hogy akkor te is jössz szombaton, Liam bulijára?-igazából nem nagyon volt most kedvem bulizni menni, de Liam a legjobb barátom és nem akarom, hogy megbántódjon.
-Persze, ki nem hagynám-erőltettem mosolyt az arcomra. Oli a nyakamba ugrott és megbeszéltük, hogy átjön majd hozzánk és együtt készülünk a bulira. Becsöngőkor mentünk föci órára, amin végig csak írtunk. Komolyan, fájt már a csuklóm a sok írástól. És végül a napot egy jó kis kémiával zártuk. Szinte elaludtam az órán, olyan unalmas volt. Óra végén már mentem volna, amikor SMS-em jött. Christől.
'Gyere a lelátók alá! C'-nem nagyon akartam oda menni, de tudom, ha nem megyek, akkor rosszabbul járok. Minél lassabban mentem, hátha megunja a várakozást és inkább elmegy. De sajnos tévedtem, ugyanis mire oda értem, még mindig ott állt. A szemével szikrákat szórt, olyan dühös volt. Ilyenkor félek tőle a legjobban.
-Végre,hogy ideértél!-megragadta a karom és a lelátó falának lökött.-Na mi volt az a délelőtti ügy?
Teljesen hozzám simult,két karját pedig a falon az oldalam mellett tartotta,ezzel elzárva minden kiutat.Mikor nem válaszoltam fenyegetően nekem lökte a csípőjét.
-É-én ne-nem tudom.-dadogtam,közben rettegtem a következő néhány perctől.
-Mit gondoltál?Mindenkinek csak csalódást okozol!-tudta a gyenge pontom,hisz utáltam csalódást okozni bárkinek is,meg akartam felelni mindenkinek.Chris ott szúrt meg,ahol a legjobban fáj.Könnyeim akaratlanul is csorogni kezdtek.-Még sírsz is,mint egy kisgyerek!Szánalmas vagy!-kiabálta és felpofozott.Az arcom égett és csak arra tudtam gondolni,hogy végem van.-Ha nem lennél drága Niallnek a húga,már rég dobtalak volna!Annyira szőke vagy,és idióta,egy nagy senki lesz belőled!-durr,megint egy pofon,majd újra neki lökött a falanak és emelte a kezét még egy lecsapásra,amikor valaki megszólalt.
-A helyedben nem tenném!-mondta olyan éllel a hangjában,hogy még én is megijedtem...Louis Tomlinson.

1.rész:Miért pont mellé?

Sziasztok!
Itt az első rész,a közös blogunkról!A történetben nem létezik a 1D!
Remélem tetszeni fog,hagyjatok nyomot magatok után! ;)
Lala és Anna 

Sam Horan

-Sam,siess,mert elkésünk!-kiált Niall,az ikerbátyám.Gyorsan felkapom a táskám és a cipőm és már rohanok is,anyu a kezembe nyomja a reggelimet,míg apu elmotyogok egy 'jó légy'-et,és folytatja az újságolvasást, gyors puszi után,ott hagyom őket,mert Chris már dudál. Chris a pasim,bár néha elég görény,azért szeretem,azt hiszem...

Bepattanok a hátsó ülésre és már száguldunk is,Chris perverzen kacsint rám a visszapillantóból,úgy,hogy Niall ne lássa.Ha látna,Chris már rég halott lenne,de mivel én nem merem neki elmondani,hogy mit művel velem,ezért mindig megússza.Nagyon utálom őt!Nem,Sam,ő a pasid,szeretned kell,bármit tesz!

-Alig várom,hogy Malik meglássa a meglepetésemet!-és már megint.Niall a suli legmenőbb arca,és van egy csoportunk,igazából nagyon jó fejek,kivéve Chris és pár foci játékost,de mivel Niall a focikapitány,ezért nekik is velünk kell lógniuk.A legjobb barátnőm,Olivia is a csapathoz tartozik és Niall legjobb haverja,na meg az én örök támaszom Liam is.Oliv olyan,mintha a húgom lenne,mindig én vigyázok rá,de természetesen amikor,nekem van rá szűkségem,akkor ő is ott van,Liam pedig a második 'fogadott' bátyám.Imádom őket.

És persze,ott van Zayn Malik és a bandája,ők amolyan 'rossz fiúk' a suliba,mindig lógnak,de valahogy mindig sikerül kettessel átcsúszniuk,állítólag drogoznak,piálnak,cigiznek,dílerkednek stb. Szerintem ezek csak rossz indulatú pletykák,de sajnos Niall nem így gondolja,és szanaszét szívatja őket.Pedig szerintem ők csak egy ugyanolyan csapat,mint mi vagyunk.Jó baráti kör.

Habár ők is nem egyszer keresztbe tettek nekünk,úgy mond ősellenségek vagyunk,legfőkébb Niall és Zayn -a két vezető- utálja egymást.

-Hűű,de kíváncsi leszek a pofájára!-ért egyet Chris is.

-Mit csináltatok már megint?Miért nem hagyjátok már ebbe ezt az egész háborúskodást?!-ráncolom a homlokom,mivel tudom,hogy Niall nem ilyen.Ő igazából egy nagyon kedves,odaadó,imádni való fiú,de valamilyen okból kifolyólag,ha Zaynről van szó,akkor nem érez mást,csak gyűlöletet.

Mellesleg a legeslegjobb testvér a világon,mindenben segít,megvéd,támogat.Neki bármit elmondhatok,és ez persze fordítva is igaz.A széltől is óv,pont ezért nem mondhatom el neki azt azt egy dolgot,hogy Chris néha megver.Ezt nem szabad meg tudnia,mert akkor bomlik a csapatunk és Niallnek a csapat a legfontosabb!

Ezért takargatom mindenki elől a kezem és a nyakam,ha látnák a zöld-kék foltokat,biztos fele annyira se szeretnék Christ!Miért nem szakítok vele?Mert mindenki oda van érte,őt képzelik mellém a szüleim,Niall, a barátaim férjként,mert ő tökéletes.Na,persze...
-Jaj,ne hisztizz már,megérdemlik!-mondja Chris,mire Niall persze hevesen bólogat.
Közben megérkezünk és a suli előtt találkozunk a csapat többi tagjával.Olivot megölelem,Liam is átkarol,majd Chris mellém szegődik és elindulunk a folyóson.Mikor Zayn mellett megyünk el,akkor látom csak,hogy a szekrénye teli van firkálva,ő pedig kinyitja azt és ebben pillanatban,ráborul rengeteg szemét.Oh,istenem,Niall ez mire volt jó?
A fiúk hangos röhögésben törnek ki,míg Louis Tomlinson oda lép barátja mellé,és segít neki eltakarítani.
Na,igen Louis.Zayn után ő a második rossz fiú,úgymond ő a helyettes,ha nincs ott a vezetőjük.Magas izmos alakját alaposan kitanulmányoztam már,kék szemei pedig lenyűgözőek,az biztos,hogy Louis nagyon jól néz ki.Még kilencedikben sokat szemeztünk egymással,de amikor megalakultak a csapatok,akkor már tudomást sem vett rólam,ő a rosszakhoz tartozik.Gyűlölnöm kéne őt,mivel elvileg az ellenségem,de egyszerűen nem tudom,ahogy Zayn se,nekem semmi bajom velük.
Odalépek hozzájuk és leguggolok,majd elkezdem szedni a szemetet.Az én hülye bátyám csinálta ezt, kötelességem legalább bocsánatot kérni.Mindenki megdermed tettemre, és értetlenül állnak a dologhoz.
Bocsánatkérően nézek Zaynre,miközben mindenki minket figyel,már épp szólásra nyitnám a számat,amikor valaki felránt,és erősen szorítva karomat,elhurcol valamerre.
-Mégis mi a faszt képzelsz,Sam?!Nekik tilos segíteni!Ezt a kis mutatványt kurvára megbánod!-sziszegi Chris az arcomba,közben pedig már tudom,hogy újabb kék-zöld foltokkal fogok gazdagodni.Halálra rémítenek dühösen izzó szemei,elenged és visszamegyünk,ahol Zayn ordibál egy sort Niallel,majdnem összeverednek,ám ekkor megszólal a csengő.Mindenki megy a dolgára,szerencsétlenségünkre az egész bagázs egy osztályba ját,így a terembe feszült hangulat uralkodik.Megyek helyemre,és egyszer csak egy kék szem párba ütközök,Louis bámul rám kifejezéstelen arccal.Gyorsan elfordítom a fejem és leülök a  helyemre, Oliv mellé. Az öreg banya matektanár elkezdett magyarázni a másodfokú egyenleteket, amihez most semmi kedved nem volt.
-Hé, mi volt ez a szünetben?-fordult felém Oliv.
-Semmi.-adtam a rövid választ, mert nem akartam,hogy utána még Chrisre is rákérdezzen.Már épp kérdezett volna rá, amikor a tanár ránk szólt.
-Miss Horan, megtudhatnám mi olyan fontos megbeszélni valójuk van?
-Semmi.-vágom rá.
-Hogy beszél?!Azonnal üljön...mondjuk,Mr.Tomlinson mellé,Mr.Malik pedig üljön a helyére!
Megfagy a levegő a teremben.Én döbbenten meredek előre,nagyon nem akarok egy rossz fiú közelébe ülni,mert akkor Chris biztosan idegbajt kap.Főleg nem Louis mellé...-Gyerünk már!-ordít a tanár,nekem pedig nincs más lehetőségem.Felállok a helyemről,felkapom a cuccaim és leülök Louis mellé.Szinte érzem a tekintetét rajtam,de nem foglalkozok vele.Ránézek Chrisre,aki majd felrobban a dühtől,ezért inkább a füzetemre koncentrálok az óra többi részében. Az óra felénél Louis megbök,én meg ránézek és elveszek kék szemeiben.
-Bántott?-suttog és mélyen a szemeim közé néz.Miért érdekli?Ugye nem vette észre?Nem fogom pont neki elárulni,azt sem értem,miért foglalkozik ezzel.
-Nem.-zárom le a témát majd visszatérek a füzetemhez.Pár percig még bámul,majd ő is írni kezd.