3.rész: Megválaszolatlan kérdések

Sam Horan

A levegő is megfagyott bennem,mikor meghallottam Louis hangját.Mit keres itt?Látta mit csinált velem Chris?Ha látta akkor,nekem végem,Chris biztosan kicsinál. Egyetalán miért állt meg ha látta is?Miért érdekli,hogy lesz egy két kék foltom?Vagy miért áll ki értem?

-Na,húzzál el Tomlinson,amíg szépen mondom.-Chris csak félszemmel néz rá,miközben engem még mindig szorít.Nagyon idegesnek tűnik,ajaj.

-Engedd el!-mintha Louis meg se halotta volna,tovább ingerli Christ,csakhogy ő erre még jobban fog,ami már nagyon fáj.Félek,és össze vagyok zavarodva.Ha Louis nem szólt volna vele megúsztam volna egy-két pofonnal,de most biztos hatalmas verést kapok,a másik,hogy miért véd engem?Egyszerűen nem értem,hisz az ellensége húga vagyok,még örülni is kellene,hogy bajom esik.Annyira kesze-kuszák a gondolataim,hogy akaratom ellenére is kibuggyan az első könnycseppem és több száz követi.Nem akarom,hogy Chris bántson, vagy,hogy Louis meg ő összeverekedjenek,vagy Niall megtudja ezt az egészet,ráadásul azt sem tudom mi a fenét művel Louis.Csak reménykedni tudok,hogy nem mondja el senkinek,mert ha a bátyám,a szüleim és barátaim megtudja,akkor vége van,Lerombolom vele az illúziót miszerint boldog vagyok Chrissel,nem akarom,hogy miattam aggódjanak.

Hirtelen Louis lerántja rólam Christ,majd ráugrik és elkezdi püfölni.Felsikítok,nem tudod mit tenni.Louis minden erejét használva üti újra meg újra Chris aki próbálja lelökni őt. Egyszer csak azt veszem észre,hogy Louis kezei véresek.Te jó ég!Halálra veri Chirst!

-Louis!Louis!Állj meg,hallod!Megölöd!-kiáltom,majd próbálom a kezeit visszahúzni.Mintha kicsit észhez térne,mert feláll és zavarodottan néz rám.Én leguggolok Chrishez,és az arcát vizsgálom,mindenhol tiszta seb,a szája és a szemöldöke felszakadt és szemei alatt hatalmas monoklik,ő pedig csak folyamatosan nyöszörög és összegörnyed.

-Te még véded azt a férget?!-veti oda nekem hitetlenkedve Louis.

-Nem,nem védem,de ha tovább vered,elveszti az eszméletét.-halkan válaszolok,miközben tovább vizsgálom a sérüléseket.

-És?-horkan fel,mire rá nézek,ideges,talán kicsit dühös.-Menjünk innen.-jelenti ki,mire leesik az állam.Én és ő?Hova?És mi lesz Chrissszel?Vagy miért akar velem bárhova is menni?

-Tessék?-húzom össze a szemöldököm,és rá meredek,ezt nem gondolhatta komolyan.

-Öhmm...hazaviszlek.-túr a hajába.

-Chris?

-Kit érdekel?Rohadjon meg itt!-csattan fel.Igaz,utálom Christ,de nem hagyhatom itt.

-Segítség kell neki!Vigyél minket hozzánk,kérlek!-nézek rá.

-Biztos,hogy nem száll be a kocsimba,és nem fuvarozom sehova!Különben is miért érdekel téged,mi lesz vele?-mostmár kiabál.Remélem ő nem fog bántani,bár nem nézném ki belőle,de bizalmatlan vagyok és félek az érintkezésektől,mióta Chris bántalmaz. Szerintem meglátta rajtam a félelmet, mert amikor újra megszólalt sokkal halkabban és lágyabban beszélt.
- Miért vagy még vele? Hiszen ha ver, akkor gondolom, hogy nem normális. Még így is szereted őt? - zavarodott arckifejezéssel nézett rám, de én a földet bámultam. Még gondolkozni sem volt időm, ismerős hangot hallottam meg.
- SAAAAM, ITT VAGY? - Liam volt az. Megfordultam és megpillantottam, ahogy pont ide tart. Visszafordultam Louishoz, de addigra eltűnt. Szinte köddé vált.
- Sam, nem hallottál és...úristen mi történt vele? - nézett Chrisre, aki továbbra is a földön feküdt összegömbölyödve.
- Ömmm...- gyerünk Sam, gondolkozz! - Leesett a lelátóról. Rosszul lépett, elvesztette az egyensúlyát. - fuh, remélem elhiszi, de nem tudhatja meg, hogy Louis csinálta ezt vele.
- Nem hiszem, hogy egy eséstől ilyen sebeket szerezhet, de most haza kell vinni és ellátni a sebeit. Gyere, segíts felemelni. - nagy nehezen felemeltük Christ és elvittük Liam kocsijáig. Hátra befektettük és én is oda ültem mellé, nehogy leesen út közben.
- M-meg-megverem - motyogta Chris egész halkon. - Ezt nem ússza meg, ahogy te sem. - komolyan, még én járom meg jobban, amit el sem követtem. Miért kellett Louisnak beleavatkoznia ebbe. Pár pofont még elviseltem volna, de ezt.
- Liam, vigyük haza. A saját házába. - Bólintott, és szinte azonnal meg is érkeztünk. A szülei még nem voltak otthon. Legalább nem kell  magyarázkodnom. Felvittük a szobájába és lefektettük az ágyára. Liam hozott fertőtlenítőt és köd szert. Chris néha-néha felszisszent, de ezenkívül tűrte, hogy segítsünk rajta. Amint készen is lettünk szerintem azonnal el is aludt. Becsuktuk az ajtóját és ki is mentünk a házból. Beszálltunk a kocsiba, de én az úton végig csöndben voltam. Most hogy Christ elláttuk, a gondolataim Louis szavain forogtak.
- Hé, jól vagy? - Liam hangja hozott vissza a valóságba.
- Persze - próbáltam meggyőző lenni, de lehet, hogy nem sikerült.
- Biztos? Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.
- Igen. - megálltunk a házunk előtt én meg azonnal ki is szálltam. Nem akartam tovább beszélni, egyedül akartam lenni. - Szia Liam, köszi a segítséget és hogy elhoztál. - Meg sem vártam a válaszát, beszaladtam a házba, majd a szobámba.
Vajon miért érdekli,hogy mi van velem?Miért mentett meg?A megválaszolatlan kérdések csak úgy záporoztak az elmémben,mikor Louisra gondoltam.Őszintén,nagyon meglepett mert, kiállt értem és nem hagyta,hogy bántsanak.Volt valami a szvaiban,ami megfogott.Szeretem-e Christ?Régen mikor megismerkedtünk,annyira kedves volt,nagyon jól bánt velem,a tenyéren hordozott.Aztán egyre jobban távolodni kezdtem tőle,mert,bár nagyon jó barát volt,én nem tudtam viszonozni az érzéseit.Nem gyúlt láng bennem az érintéseitől,nem virultam amikor vele voltam,nem örültem mikor megláttam reggel,nem remegett bele a testem ölelésébe,nem csókoltam szenvedélyesen,nem vágytam a közelségére,egyszerűen csak el voltam vele.Semmi különlegeset nem éreztem iránta.Amikor szakítani akartam vele,akkor mintha megörült volna megfenyegetett és megütött,miszerint soha nem szabadulhatok tőle,mert akkor már nem lenne menő a suliban.Szóval csak ezért jár velem,hogy fent maradjon a népszerűségi létra magas fokán.Hisz ki ne lenne menő,ha a legnépszerűbb diák húgával jár?
Úgy hogy,a válasz:nem szeretem őt,sosem szerettem,mára pedig már elérte hogy,utáljam.Tönkre teszi az életemet,egy-egy veressél nem csak testi hegeket okoz,hanem lelkit is.Soha nem tettem ellene semmit,mégis bánt.Ráadásul én még a barátja akartam lenni,miután szakítottunk.Undorodom tőle,ő olyan ember,aki hatalomra éhes,és nem állítja meg semmi célja elérésében.Még az sem,hogy ha egy nőt kell bántalmania. Szerencsétlenségemre pont én vagyok az nő,és nem tudok ellene semmit tenni.Ez a gondolat kikészit.
Ugyanakkor tudom,hogy sosem tudhatja meg senki mi történik a színfalak mögött,ezért muszáj beszélnem Louisszal.Nem árulhatja el,hogy mi látott,soha senkinek.
Erőt veszek magamon,majd letusolok és átöltözöm,majd elindulok a Tomlinson lakásra.